Az orvosi széken ülök, a gép komótosan, berregve fúj, a mandzsetta megfeszül.
Régóta megfigyeltem, hogy a felfújás időtartamából – még mielőtt a gép a mérési folyamat többi részét elvégezné – már következtetni lehet arra, milyen magas a vérnyomás. A felfújás akkor ér véget ugyanis, mikor a madzsetta teljesen összelapította az ereket, s a karban szinte leáll a keringés. Nos, minél magasabb a vérnyomás, annál lassabban, nehezebben megy ez természetesen, hiszen a szervezet, a szív mindent beleadva, derekasan dolgozik, hogy lerázza a ráaggatott kötelékeket.
Mintha most is lassabban akarna befejeződni...
Miután az erek teljesen összelapultak, a mandzsetta lassan sziszegve engedni kezd. A nyomás kissé enyhül, de mielőtt észbe kaphatnék, a gép már újra fúj, és lilára szorítja a kart. Hiába, elég ehhez egy hirtelen mozdulat, egy kis stressz, vagy egy kósza extraszisztolé.
Pedig a doktornő még rám is szólt, hogy nyugodjak meg. Nem tehettem hát mást, azonnal megnyugodtam. Ilyen könnyen megy ez.
Érdekes ez a mandzsettaleengedési folyamat. A teljesen összeszorított karba elkezd visszatérni az élet. A szív rendületlenül pumpál, a külső nyomás pedig folyamatosan csökken: először pattogva süvít, majd surrog, végül némán kering a vér az erekben. Ez jár a fejemben, majd eszembe jut, hogy a nyugodt légzés is elősegíti az alacsony vérnyomást. Az egyetlen gond, hogy erről a mandzsetta felfújása alatt elfeledkeztem, s inkább visszafojtottam a lélegzetemet. Még jó, hogy időben vagyok: szaporán lélegezve próbálom behozni a lemaradást.
Vége!
A doktornő rámnéz, majd a készülékre, majd ismét rám. Csalódottan csóválja a fejét. Újra mérünk. Harmadjára.
Nem aggódjak – biztat –, csak nyugodjak már meg végre. Nem érti a százhuszas pulzust sem, hiszen még a fehér köpenyét is levette a kedvemért – hangsúlyozza ki –, hogy véletlenül se gondoljak arra, hogy jó értékeket kell produkálnom. Nem, dőljek csak hátra, csukjam be a szemem, lazuljak el, számoljak visszafelé, és ami a legfontosabb, ne gondoljak a vérnyomásmérésre.
Rendben, nem gondolok.
Az orvosi széken ülök, a gép komótosan, berregve fúj, a mandzsetta megfeszül...
