Pacherné belépett az iroda ajtaján.
Kolléganőinek azonnal feltűnt, milyen barnára sült a bőre, míg az asszony szemeiben a végtelen tenger kékje, s némi kezdődő influenza csillogott.
– Nyaralni voltatok? – kérdezte tőle alig leplezett irigységgel az egyik kolléganő.
– Igen, a férjemmel úgy döntöttünk, jót tenne nekünk egy kis pihenés, így elugrottunk két hétre a Baleár-szigetekre. Egy kellemes, négycsillagos szállodában múlattuk az időt... – vetette oda hanyagul Pacherné, mialatt tekintetét körülhordozta társain.
Némelyek vágyakozva mélyet sóhajtottak: ó, azok a Baleár-szigetek; bár azt sem tudták, hol is van ez pontosan. Kerek Etelka letette az asztalra szalámis zsemlyét, melyet épp elfogyasztani készült, s párás szemekkel, merengve nézett ki az ablakon. Valaki halkan felzogokott. S igen! Igen! Végre! Örömében sikítani szeretett volna! Pacherné elérte, amire évek óta vágyott! Még Dr. Kissné Dr. Kiss Ibolya ügyvédnő arcán is mintha némi irigység villant volna át, miközben tettetett közönnyel egy kócos iratcsomót rendezgetett.
Pacherné ott állt az ajtóban, magát kihúzva, büszkén, diadalmas tekintettel. Most már tudta, biztosan tudta, hogy jó ötlet volt a Posta Személyi Kölcsön. Kedvező, alig 33%-os THM-mel.
