Tizenkét-tizenhárom éves forma fiúcska támolyog az iskola felé, hátán könyvekkel megpakolt, óriási táskát cipelve. Léptei bizonytalanok, kezével néha meg-megtámaszkodik a járdát szegélyező kőfalon. Ilyen alkalmakkor kissé megpihen, majd továbbindul imbolyogva.
– Nézzék szegény kisgyermeket! – mutat rá özvegy Orbán Béláné, aki éppen most szállt le a buszról, és észrevette a fiúcskát. – Agyonterheli őt az nyomorult iskolarendszer, alig bírja cipelni szerencsétlen azt az óriási táskát! – kiáltja dühösen.
– Ne izgassa fel magát, már mi is próbáltunk segíteni neki – szólítja meg az idős asszonyt egy a közelben álló fiatalember. – Nem a táskát nem bírja, hanem részeg – teszi még hozzá.
– Akkor rendben van, már kezdtem nagyon aggódni! – sóhajt mélyet özvegy Orbán Béláné, és sietve piac felé fordul.
