Elhatározta, hogy az egészséges életmód jegyében ezentúl kerékpárral fog közlekedni. Vásárolt is egy divatos darabot – klasszikus vázforma, elegáns kivitel, csinos kis csengő –, majd útnak indult. Élvezte a napsütést, a szép időt, ahogyan teste erőtől duzzad, a haját lobogtatja a szél, sőt, néha még a csinos nők után is füttyenteni támadt kedve.
Gondolt egyet, s ahogyan a merészebb kerékpárostársaitól látta korábban, a jelzőlámpa tilos jelzése alatt szemtelenül belavírozott az autók közé, hogy elsőként indulhasson majd tovább. Mivel nem volt még nagy tapasztalata, kissé bizonytalan volt, ide-oda rángatta a kormányt próbálván megőrízni egyensúlyát, s pontosan akkor esett el, mikor lámpa zöldre váltott.
– Öregem, mit csinálsz?! – ordított ki valaki patetikusan az egyik autóból. – Menj fel a járdára, ha nem tudsz közlekedni te barom!
Arca égett a szégyentől, kerékpárját lehajtott fejjel tolta fel a járdára, és hazaindult.
Másnap nem mert újra kockáztatni, így autóval tartott a munkahelyére. Mikor megállt a tilos lámpánál, észrevette, hogy egy kerékpáros igyekszik előrefurakodni. Megindult a sor, a kerékpáros ügyesen előrehajtott, és az út szélén haladt sebesen.
Maga sem tudta miért, elméjét hirtelen elborította az indulat, nagy lendületett vett, s egy jól irányzott kormányrántással leszorította a kerékpárost az útról. A visszapillantótükörből még éppen látta, ahogyan az merész ívet leírva a földre bucskázik.
– A járdán a helyed, te barom! – gondolta magában, s egy gázfröccsöt adva elégedetten elhajtott.
