Kánikula volt, a nap sugarai kíméletlenül emésztették a bőrt, még árnyékban is nehezen lehetett tíz-tizenöt percnél többet eltölteni.
Az építkezésen ennek ellenére nem állt meg az élet, munkások sürögtek hangyamódra az alapnak kiásott gödör mellett, hiszen néhány perce érkezett meg a friss beton, amit időben a gödörbe kellett tölteni. A határidő szent, muszáj tartani bármi áron, hangoztatta rendszeresen az építésvezető.
Az egyik munkás odaállt a gödör peremére, s megpróbált egy kicsit igazítani a csövön, melyből már sebesen áramlott a friss beton, majd váratlanul megcsúszott, és a gödörbe zuhant. A beton pillanatok alatt ellepte.
– Úristen! – ordított rémülten az építésvezető – Állítsátok le! – kiáltotta.
A betonfolyam hamarosan elállt, a gödör még éppen nem telt meg.
– Szóljatok azonnal a gépkezelőnek, hogy hatvan literrel kevesebb beton elég lesz – adta ki az utasítást azután az egyik munkásnak, aki még mindig a rémülettől dermedten bámult a gödörre.
A költségkeret szent, muszáj tartani, vagy vágni rajta, ahol csak lehet, bármi áron, hangoztatta rendszeresen az építésvezető.
2015.04.22. 14:38
Tragédia
Címkék: kritika valóság tragédia tehetetlenség
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://korrajz.blog.hu/api/trackback/id/tr637389442
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.