Emésztő kánikula. A Szépvölgyi és Bécsi út kereszteződése, villamospályafelújítás, fülsiketítő monotonitással csattog a légkalapács. Tikkadt munkások ődöngenek ide-oda kábultan, cél nélkül, csak telne már el ez a nyomorult nap.
A jelzőlámpa piros.
Néha valaki ismeretlen helyen atrikulálatlanul felordít.
A légkalapács monoton csattog.
Mindenki fröcsögve ontja magából a verítéket, a párától telt nehéz levegő szinte összeroppantja a koponyát, és kibírhatatlan, hasogató fejfájást okoz.
A jelzőlámpa lassan átvált.
Az olcsó román benzin kékes, sötét bűzcsomói lassan oszlanak szét a levegőben, amint a sorban első teherató lassan pöfékelve megindul. Őt egy gyermekeket szállító kis mikrobusz követi. A teherautó az építkezésre tart, ám nincs elég hely, hogy azonnal be tudjon fordulni, így megpróbál félrehúzódni, hogy elengedhesse a többieket. Sikertelenül. A mikrobusz vezetője ordít. A teherautó soförje hirtelen ötlettől vezéreltetve balra rántja a kormányt, hogy mégis megpróbálja a lehetetlent.
A légkalapács monoton csattog.
Az eseményeket egy járókeretes koldus személi a közelből bölcs, ironikus tekintettel, gúnyosan, méla nyugalommal, miközben idegesítően magas fejhangon egy lágy dallamot dúdol. Érdeklődve nézi a mikrobuszban ragadt gyermekeket, majd grimaszt vág, mire azok a rémülettől visítani kezdenek.
A kanyar nem sikerült, a teherató most keresztben áll, de jóformán sem előre, sem hátra nem tud már haladni, így lassú araszolásba kezd, hogy szorult helyzetéből valahogy mégis kitörhessen.
– Siess már te barom, a gyerekek elkésnek a reggeliről! – ordít a mikrobusz sofőrje. A gyerekek felfogják a helyzet komolyságát, és ha lehet, még hangosabban sivalkodnak tovább.
A koldus harsányan röhög, majd járókeretével csattogva tovaindul.
A légkalapács is monoton csattog.
Mindenki fröcsögve ontja magából a verítéket, a párától telt nehéz levegő szinte összeroppantja a koponyát, és kibírhatatlan, hasogató fejfájást okoz.
A teherautó sofőrje valami türelmetlen válaszfélét mormol vissza, idegességében tövig nyomja a gázt, és áttör a felállított kordonon.
Mindenki ordít, a légkalapács elnémul.
– Kuss legyen már, büdös kölykök – kiált türelemvesztetten a mikrobusz sofőrje a gyermekekre.
– Nincs egy kis apród? – szólal meg a váratlanul a hátam mögül a koldus, és száját fogatlan mosolyra húzza.
