A fiatal nő meglátta a közeledő villamost.
Hogy elérje, a jelzőlámpa tilos jelzése ellenére az úttestre lépett. Ekkor vette észre a buszt, megrémült, mozdulni sem tudott, egész hiábavaló élete egy pillanat alatt lepergett szemei előtt, kezén már érezte a pokol szorítását. Ám mielőtt a jármű halálra gázolhatta volna, az Angyal megragadta és visszarántotta.
- Kérem, nyugodjon meg! – szólt a nőhöz mély, megnyugtató hangján, majd rövid példabeszédbe kezdett: Kik vagyunk? Vándorok csupán. Honnan jöttünk, s merre visz az út?
A fiatal nő feleszmélt, meglátta a közeledő villamost.
- Nem érek rá erre! – kiáltott, s hogy a járművet elérje, a jelzőlámpa tilos jelzése ellenére az úttestre lépett. Azonnal halálra gázolta a busz.
- A barom! – nyugtázta melankolikusan az Angyal. Átsétált a közeli büféhez, hosszú kávét kért, majd a pulthoz támaszkodva érdeklődve figyelte, amint a tetemet először fekete zsákba borítják, majd elszállítják, hogy végső nyugalomra leljen.
