– Milyen öntetet szeretne? – kérdezte az eladó. – Tartár, csípős, kapros-fokhagymás?
A vevő, egy vékony és szemüveges fiatalember, a fejét erre kissé félrebillentette, majd a lencsék fölött áttekintve, fontoskodva visszakérdezett:
– Azt mondta, kapros-fokhagymás?
– Igen, Uram, kapros fokhagymás.
– Tehát van benne fokhagyma?
– Igen.
– És kapor is?
– Igen, az is.
– És milyen arányban?
– Olyan fele-fele arányban. Eddig egyetlen vevőnk sem panaszkodott rá.
Baráti, már-már csevegő hangnemben folyt a beszélgetés. A vevő továbbra is fontoskodva, el-elmélázva tekintgetett át szemüveglencséi fölött, s az eladó is csak alig érezhetően fogta szorosabbra kezében a hús szeletelésére használt konyhakés nyelét.
– S mondja, a fokhagyma mennyisége kellemesen bizsergetős, vagy inkább váratlanul meglepős érzést okoz a szájban?
– Nos... Ezt nem tudnám így hirtelen megmondani, Uram. Talán inkább kellemesen bizsergetőst.
– Tehát akkor van benne fokhagyma, ugye?
– Igen, van.
– És kapor is?
– Igen, kapor is van benne, Uram.
– Igen? Akkor csípős öntetet kérnék inkább. Köszönöm.
