A vonat csikorogva begördült a szegényes kelet-alföldi kisváros kopott, rőt színű állomására. Mindenhol legyek döngtek, a kánikula miatt kábult emberek nehezen lélegezve ődöngtek ide-oda, hogy valamelyik kabinban helyet találjanak.
Egy fizikushallgató is felszállt, majd amikor a vonat elindult, kedélyes mosolygással intett oda a szüleinek. Makulátlan, vasalt ingét még fehérebbé tette a rávetülő napfény ragyogása, táskáját kissé ügyetlen mozdulattal felhelyezte a tartóra, helyet foglalt, elővette jegyzeteit, és komoly, elmélyült ábrázattal hozzálátott, hogy tovább készüljön a szigorlatra.
A súlypont – mormolta maga elé halkan.
Szemeit elégedetten legeltette a bonyolultabbnál-bonyolultabb képleteken, majd mosolyogva, s talán önkéntelenül is némi felsőbbrendűséggel tekintett végig utastársain. A kabin ablak melletti sarkában egy baseball-sapkás fiatalember ült, kissé hanyagul és kopottasan öltözködve, vele szemben pedig egy olyan hetven év körüli bácsika, kalapban, csizmában, ahogyan vidéken már csak meg szokás adni az utazás módját. Hitbéli dologról beszélgettek elmélyülten: a Jelenések Könyvének értelmezéséről.
Jelenések Könyve, mi… Ezektől se várhat mélyreható tudományos társalgást az ember – gondolta magában, s visszatért képleteihez. Nos tehát a súlypontot N-dimenziós esetre általánosítva: az X test súlypontjának azon N-1 dimenziós hipersíkok metszéspontját nevezzük, amelyek X-et egyforma elsőrendű nyomatékú részre osztják az N-dimenziós térben. Tehát az X test súlypontjának azon N-1 dimenziós hipersíkok metszéspontját nevezzük… Mindezt félhangosan ismételgette, de még éppen elég erősen ahhoz, hogy utastársai meghallják, miről is tanul. Azok egy pillanatra ránéztek, majd zavartalanul folytatták a társalgást.
A vonat váratlanul nagyot fékezett, a fizikus hanyagul felhelyezett csomagja megbillent, s leesve először tarkón találta a szerencsétlen tulajdonost, majd a padlóra zuhant. Egy diszkrét reccsenés jelezte a táskában található, otthonról hozott szilvakompótok szétrobbanását.
– Nekem itt kell leszállnom, Isten áldja! – szólt a bácsika a fiatalemberhez, felállt a helyéről, majd a fizikushallgatóhoz fordult. – Maga pedig annyit jegyezzen meg fiatal barátom, az egyetem tanít ugyan tudományra, de az életre nem nevel. Ha ilyen ingatag módon rakja fel a csomagját, előre látható, hogy egy nagyobb fékezésnél le fog esni, hiszen – a maga szavaival élve – az N-1 dimenziós hipersíkok metszéspontja túl közel esik a tartó pereméhez.
– Hagyjon békén, nem kell a nyomorult életbölcsessége! – kiáltotta vissza a fizikushallgató ingerülten, s hörögve törölgette a szilvakompótok megállíthatatlanul szétfolyó, édes levét.
