Felszálltam a villamosra, majd a tiltás ellenére nekidőltem az ajtónak, s kissé roskadt állapotban meredtem az előttem elsuhanó tájra.
Nehéz hétvégém volt. A határidőt nem lehetett kitolni, fontos ügyfélnek dolgoztunk, megfeszítetten, de végül is sikeresen célt érve. A többnapi kanapén való néhány óra alvás, s az éjszakázás nyilván nem előnyösen hatott a külső megjelenésemre: borostám időközben terebélyessé fejlődött. Valószínűleg erre gondolhatott az az idős hölgy is, aki a közelemben ülve, gyanakodva, fintorogva nézegetett. Furcsa hóbort mások méregetése, tudom, nehéz róla leszokni.
– Ezek a mai fiatalok, nem tudják mi az illem – szólalt meg váratlanul egy néptanító vehemenciájával. – Legalább a szakállát nyírná meg rendesen, ha emberek közé merészkedik! – pirongatott.
– Ne haragudjon hölgyem, egész hétvégén dolgoztam, alig tudtam aludni is, sajnos már nem volt erőm erre – mentegetőztem.
– Ez nem kifogás – felelte – az úriember mindig legyen úriember!
Hirtelen mentő ötletem támadt.
– Nézze, először szégyelltem volna bevallani, de kénytelen vagyok. Azt írta a horoszkópom, hogy a Hold és a Jupiter együttállása miatt nem hozna szerencsét, ha borotválkoznék, így egy ideig kénytelen vagyok borostát növeszteni.
– Miért nem ezzel kezdte fiatalember? Hiszen így már minden érthető! – kacsintott rám kedvesen. – Növessze csak tovább a borostáját! – szólt mosolyogva, megpaskolgatta a vállam, majd kitekintett az ablakon.
