Belép a pékségbe, s finoman beleszimatol a terjengő illatfelhőbe. Türelmesen várakozik, alig egy perc múlva már sorra is kerül.
– Jó reggelt, mit parancsol? – kérdezi kedvesen mosolyogva a pénztárosnő.
– Túrós batyu – szólal meg lassan. Suta mozdulattal a termékre mutat, majd merengőn, álmodozón várakozva tekint el a messzeségbe.
A péksüteményt hamarosan meg is kapja. A zsebébe gyűri, hogy csak úgy zörög a fehér papírzacskó. A pénzt a pultra helyezi, halkan felmorran, majd megfordul és kilép az ajtón.
Hiába, sohasem volt szószátyár ember.
