Gyönyörű nyári nap volt.
János és barátnője, aki valószínűleg elmebeli képességeire való tekintettel a Csöcsi becenevet viselte, elkészítették a közös képet a naplementében, majd visszaindultak az autóhoz, és beültek. János hosszas töprengés után megszólalt:
– Fontos döntést hoztam meg az elmúlt napokban. Szeretnék végre kilépni az apám árnyékából. Nagyon sok mindent kaptam tőle, de ezentúl önállóan akarom előteremteni a pénzt, amiből meg fogunk élni, és gondoskodhatok rólad.
– Ó, János, olyan boldoggá teszel! – visított fel elragadtatással Csöcsi, és a barátjához bújt.
Néhány hét elteltével János és barátnője újra az autóban ültek. János hosszas töprengés után megszólalt:
– Nehéz döntést hoztam meg az elmúlt napokban. Be kellett látnom, hogy sajnos nem boldogulok önállóan. Újra belépek apám vállalkozásba, remélem, nem csalódtál bennem.
– Ó, János, olyan boldoggá teszel! – visított fel elragadtatással Csöcsi, és a barátjához bújt.
Kiszálltak, elkészítették a közös képet a naplementében, majd visszaindultak az autóhoz. János belenézett barátnője kifejezéstelen, üres tekintetébe.
Nem volt boldog.
