Tombol a vihar és zuhog az eső: a kis cseppek a földre hullva átformálják az embereket.
A nyugdíjas a diákra mosolyog, magyar és cigány együtt bújnak az eső elől fedett helyre nevetve, s a meglett férfiak, legyenek a hétköznapokban bármily különbözőek is, ugyanolyan cifrán káromkodnak, mikor rosszul lépve cipőjük egy tócsában alámerül.
Zuhog az eső, elmossa a koszt, a piszkot, a rosszat.
Legalább addig, míg zuhog.
