Az író megkocogtatta pipáját, hogy jobban szeleljen. Terebélyes füstkarikákat eregetett, egy frappáns befejezésen törte fejét. Főhőse sohasem volt számára szimpatikus: rendkívül haszonleső és alattomos tulajdonságokkal ruházta fel. A történet mindeddig pompásan ívelt, már csak egy megfelelően kegyetlen zárása volt szüksége, amelyben megfizethet neki mindenért...
Szeme hirtelen felcsillant, ceruzája élénken sercegett a papíron:
"Némán nézett maga elé a messzeségbe, csodálta a lemenő nap sugarainak káprázatos fényjátékát. Majd hirtelen valaki mögéje lépett, s egy csőkulccsal oly irtózatos erővel csapta tarkón, hogy holtan bukott a pad alá."
Mindenkinek, ami jár – gondolta magában az író elégedetten.
Szemei megragadtak a lemenő nap sugarain.
Majd hirtelen valaki mögéje lépett, s egy csőkulccsal oly irtózatos erővel csapta tarkón, hogy holtan bukott a pad alá.
